Suhajdáné Urbán Veronika PhD; Bugris Valéria PhD
„Minden élet forrása a mozgás” – fogalmazta meg, többek között Leonardo da Vinci, és joggal tartotta az áramlást, pl a véráramlást az élő szervezetek lényegének. Akár az egész szervezet mozgására tekintünk pl. testedzés vagy séta közben, akár az egyes molekulák áramlását nézzük, pl. a sejtmembrán csatornáin keresztük, egy rendezett mozgássorozatnak foghatjuk fel magát az életet is. A tény, hogy a testmozgás a testi egészség valamennyi aspektusát támogatja, szinte magától értetődik. Ezzel együtt a tudomány is bizonyítékokkal szolgált ezekre, ahogy az előző cikkben kifejtettük.
Noha a holisztikus szemlélet szerint az idegrendszeri, neuronális és mentális egészség szerves része a test egészségének, még ma is az a nézet uralkodik, hogy az agy és a test különállóan kezelendők. Vagyis többségünk azt gondolja, hogy az agy valahol a vér-agy gát mögött, mint egy szigeten, vagy szemléletesebben egy toronyban létezik, mely, akár egy végzetesen elhasználódott és megbetegedett szervezetben is tökéletesen működhet. Esetleg épp ellenkezőleg: ha valamilyen misztikus és érthetetlen módon az agy „megbomlik”, diszfunkcionálissá válik, attól még a test egész jól elfunkcionálhat, kvázi egészséges lehet. Ma már világos, hogy ez többnyire nem így van. „Az épp testben, épp lélek” ókori megközelítés bizonyul igaznak a tudományosabban szemlélődők szerint is (ha a lélek alatt a materialista szemlélet az agyműködést is érti). Az ismert fejlődéspszichológus Jean Piaget szerint így van ez a gyermek fejlődésének kezdetétől. Tanai szerint a kognitív fejlődés alapja a szenzomotoros tapasztalatokra (érzékelési és mozgási) épül. Egyszerűbben szólva, a mozgáson és érzékelésen keresztül fejlődik az értelem gyermekkorban. Az már csak fél-laikus, ámde elgondolkodtató extrapoláció, hogy mozgás nélkül (mozgásszegénnyé válva), kevesebb lesz az élmény, érzékelés és az értelem megőrzése veszélybe kerülhet.
A Lancet folyóiratban nemrégiben megjelent áttekintő tanulmány szerint az emberiséget a neuronális betegségek korábban sohasem látott mértékben fenyegetik napjainkban. Összefoglalójuk szerint, a világ lakósságának 43%-a valamilyen központi idegrendszert érintő betegségben szenved, és ezek hamarosan átveszik a vezetést a szív- érrendszert érintő betegségek felett, ami a vezető halálokot illeti ma a Világban (The Lancet, 2024). A tragikus tendencia hátterében számos életmódtényező megváltozása állhat, köztük az ülő életmód, és a mozgásszegénység elterjedése, meglátásunk szerint egy nagyon nagy faktor, természetesen a korábban tárgyalt táplálkozásbéli eltolódásokkal karöltve.
Számos bizonyíték utal arra, hogy a testmozgás nemcsak az ún. testi egészséget támogatja, de ugyancsak az agyműködés és a mentális jólét másik erős „gyógyszere”, az egészséges táplálkozás mellett (White et al., 2024). Ideje tehát, hogy „rehabilitáljuk az agyunkat” és végre a test részének tekintsük. A bűvös vér-agy gát elefántcsont-tornya nem is olyan magas a legújabb kutatások szerint. Az agy első kézből (a szövetnedvekből) értesül a szervezetben fennálló anyagcsere, hormonális, vagy immunrendszeri állapotokról, melyek hosszú távon rendkívüli módon leronthatják, vagy erősíthetik az állapotát (Profaci et al., 2020). Az öregedéstudomány és a hosszú egészséges élet szempontjából a központi idegrendszer megfelelő állapotának fenntartása a legfontosabb, és éppen ez az, amit egyúttal a legnehezebb megőrizni. Ennek oka, hogy az agyunk regenerációs képessége lényegénél fogva korlátozott. Nem újíthatjuk meg teljesen, hisz akkor törölnénk a memóriát is. Ismerjük a mondást, hogy a „biciklizést nem lehet elfelejteni”. Így van, de csak egy egészséges agyban. A nagy mozgató neuronjaink már velünk vannak, amikor megszületünk és csak akkor halnak meg, amikor a test többi része. Az őssejtbiológia feltárta a neuronális őssejtek létét és azt a tényt, hogy késő aggkorig vannak sejtosztódások az agy egyes területein, de ezek száma elenyésző és semmiképpen nem haladja meg soha a pusztuló neuronok számát. Vannak állapotok, melyekben a neuronpusztulás és a neuronok születése közötti arány a normális ütemnél gyorsabban növekszik. A tipikus neurodegeneratív betegségek, mint az Alzheimer betegség, a Parkinson kór, a szklerózis multiplex mellett, a szervezet általánosan leromló állapota, az állandósuló gyulladás, a romló keringés és anyagcsere, a hormonális egyensúlyvesztés azok a tényezők, melyek felgyorsíthatják a pusztulást. És ezen a ponton eljutottunk az öregedési jellemzőkig („hallmarks of aging), amelyek korábbi cikkeinkből talán ismerősek az olvasóknak.
Hogyan is működhet az elkerülhetetlennek látszó folyamatokkal szemben a mozgás, mint gyógyszer? És melyik mozgásforma, melyik agyi funkcióra vagy állapotra gyakorol elsődleges hatást? Na és hogy ténylegesen kikeljünk a fotelből, persze, hogy alaposan meg kell értenünk, hogy miért is indulunk. Tudnunk kell, hogy pontosan milyen ok-okozati összefüggéseket, mechanizmusokat tárt fel a tudomány, amelyek a mozgásnak az agyunkra gyakorolt áldásos hatásainak hátterében működik.
Talán a legdirektebb mozgás-agy kapcsolatot az irisin-BDNF jelút közvetíti. Ennek lényege, hogy legfőképpen aerob, állóképességi mozgás (erőteljes séta, futás, biciklizés) hatására az izomzatban az irisin nevű peptid lehasad egy nagyobb fehérjéről és bekerül a keringésbe. Gond nélkül átjut a vér-agy gáton, és eljut a hippocampusig, ahol fokozza a BDNF (brain-derived Neurotrophic Factor) termelést. A BDNF támogatja új neuronok keletkezését, befolyásolja a meglévők kapcsolatainak minőségét, a tanulási képességeket a stressztűrő és a kognitív teljesítményt is javítva ezek által. Ehhez társul, hogy az izom maga is képes BDNF-et termelni, hasonló jó agyi hatásokkal. A BDNF alacsony szintjét összefüggésbe hozták a depresszióval, a demenciával és a fáradékonysággal. Ha mozgunk, több kedvünk lesz újra mozogni, hisz jobb agyműködéssel, több kedvünk lesz újra nekiindulni, ráadásul könnyebben megértjük ezt az összefüggést is, hogy tovább motiváljon minket. Ezt jelenti, hogy csak elindulni nehéz. Ráadásul az irisin a csontra és a zsírszövetre is kedvezően hat (Qi et al., 2022). Sőt az irisin csak egy az ún. myokinek közül, melyek szintje mozgás hatására emelkedik meg. A myokinek hatásai között találjuk még a gyulladáscsökkentést, az izom/zsír arány kedvezőbb alakulását, inzulin-érzékenyítést, májvédelmet, a szívműködés- és az érvédelmet (Bettariga et al., 2024; Nishii et al., 2023).
Az ún. erőnléti, vagy súlyzós (a saját testsúlyos is) edzés is rendkívül fontos egy hosszú élet során a megfelelő értelmi működések fenntartása szempontjából. Növeli ugyanis az IGF-1 (inzulinszerű növekedési faktor) termelődését a májban, mely javítja a neuronok túlélését és teljesítményét. Emellett segíti a HPA-tengelynek (hipotalamusz-hipofízis/pituitary-mellékvese tengely), amely a szervezet legfőbb stressz-szabályozó rendszere, kiegyensúlyozását, növelve a stressztűrő képességet. Ismert, hogy a krónikus stressz kimerültséget, alvászavart, szorongást, memóriazavart és hormonális egyensúlyvesztést okoz (Cassilhas et al., 2010; Zunner et al., 2022). Minden jól jön, ami hatékony segítség!
A nagy intenzitású intervallumos edzés fokozza a dopamin-érzékenységet az agyban. A dopamin pedig az a neurotraszmitter, amelytől kellemesen ébernek, kiváncsinak, sőt kalandvágyónak érezzük magunkat, késznek az új kihívásokra (He et al., 2023). Itt megint egy pozitív visszacsatolást találunk: minél inkább mozgunk, annál inkább szeretnénk mozogni. Ugyanez az edzésforma bizonyítottan aktiválja az agy takarító- és immunsejtjeit, a mezogliát, amitől csökken a gyulladás az agyban, eltakarítódnak a potenciálisan megbetegítő fehérjék (pl. közismert nevükön a plakkok) (Liang et al., 2020).
A fejlett koordinációs képességeinkre épülő mozgásformák, mint a tánc fokozzák a kreativitást, önkifejezés képességét. Új idegi kapcsolatok jöhetnek létre a motoros és a kognitív területek között. Javulhat általuk a figyelem és oldódhatnak a felesleges gátlások (Wu et al., 2021).
A távolkeleti mozgásformák, mint a jóga és a tai chi, chi-kung aktiválják a paraszimpatikus idegrendszert, aminek jobb stressztűrés és alvásjavulás lehet a következménye (Lu & Kuo, 2003). Az ilyen mozgások oktatói és gyakorlói a testünk tudatos érzékelésére bíztatnak, relaxációt és egyidejű figyelemfókuszt szorgalmaznak. Ezen képességeink fejlődése pedig hasznos eszközzé válhat a napjainkra oly általánossá vált szorongás csökkentésében.
A tapasztalati és a tudományos érvek erősek. Egyértelmű, hogy a megfelelő idegrendszeri fejlődés és működés, hosszú távon, egy hosszú élet távlatában nem elképzelhető valamilyen testmozgás nélkül. A paletta széles, de nem választani kell, hanem a lehető legtöbbet űzni.
Hivatkozások:
Bettariga, F., Taaffe, D. R., Galvão, D. A., Lopez, P., Bishop, C., Markarian, A. M., Natalucci, V., Kim, J.-S., & Newton, R. U. (2024). Exercise training mode effects on myokine expression in healthy adults: A systematic review with meta-analysis. Journal of Sport and Health Science, 13(6), 764-779. https://doi.org/https://doi.org/10.1016/j.jshs.2024.04.005
Cassilhas, R. C., Antunes, H. K., Tufik, S., & de Mello, M. T. (2010). Mood, anxiety, and serum IGF-1 in elderly men given 24 weeks of high resistance exercise. Percept Mot Skills, 110(1), 265-276. https://doi.org/10.2466/pms.110.1.265-276
He, Y., Wang, Q., Wu, H., Dong, Y., Peng, Z., Guo, X., & Jiang, N. (2023). The role of IGF-1 in exercise to improve obesity-related cognitive dysfunction [Review]. Frontiers in Neuroscience, Volume 17 – 2023. https://doi.org/10.3389/fnins.2023.1229165
Liang, F., Huang, T., Li, B., Zhao, Y., Zhang, X., & Xu, B. (2020). High-intensity interval training and moderate-intensity continuous training alleviate β-amyloid deposition by inhibiting NLRP3 inflammasome activation in APPswe/PS1dE9 mice. Neuroreport, 31(5), 425-432. https://doi.org/10.1097/wnr.0000000000001429
Lu, W. A., & Kuo, C. D. (2003). The effect of Tai Chi Chuan on the autonomic nervous modulation in older persons. Med Sci Sports Exerc, 35(12), 1972-1976. https://doi.org/10.1249/01.Mss.0000099242.10669.F7
Nishii, K., Aizu, N., & Yamada, K. (2023). Review of the health-promoting effects of exercise and the involvement of myokines. Fujita Med J, 9(3), 171-178. https://doi.org/10.20407/fmj.2022-020
Profaci, C. P., Munji, R. N., Pulido, R. S., & Daneman, R. (2020). The blood-brain barrier in health and disease: Important unanswered questions. J Exp Med, 217(4). https://doi.org/10.1084/jem.20190062
Qi, J. Y., Yang, L. K., Wang, X. S., Wang, M., Li, X. B., Feng, B., Wu, Y. M., Liu, S. B., & Zhang, K. (2022). Mechanism of CNS regulation by irisin, a multifunctional protein. Brain Res Bull, 188, 11-20. https://doi.org/10.1016/j.brainresbull.2022.07.007
The Lancet, N. (2024). Increasing awareness of the need for brain health. The Lancet Neurology, 23(4), 325. https://doi.org/10.1016/S1474-4422(24)00093-0
White, R. L., Vella, S., Biddle, S., Sutcliffe, J., Guagliano, J. M., Uddin, R., Burgin, A., Apostolopoulos, M., Nguyen, T., Young, C., Taylor, N., Lilley, S., & Teychenne, M. (2024). Physical activity and mental health: a systematic review and best-evidence synthesis of mediation and moderation studies. Int J Behav Nutr Phys Act, 21(1), 134. https://doi.org/10.1186/s12966-024-01676-6
Wu, V. X., Chi, Y., Lee, J. K., Goh, H. S., Chen, D. Y. M., Haugan, G., Chao, F. F. T., & Klainin-Yobas, P. (2021). The effect of dance interventions on cognition, neuroplasticity, physical function, depression, and quality of life for older adults with mild cognitive impairment: A systematic review and meta-analysis. International Journal of Nursing Studies, 122, 104025. https://doi.org/https://doi.org/10.1016/j.ijnurstu.2021.104025
Zunner, B. E. M., Wachsmuth, N. B., Eckstein, M. L., Scherl, L., Schierbauer, J. R., Haupt, S., Stumpf, C., Reusch, L., & Moser, O. (2022). Myokines and Resistance Training: A Narrative Review. Int J Mol Sci, 23(7). https://doi.org/10.3390/ijms23073501
