Az édesítőszerek hatalmas témakör, ezért csak egy részét, elsősorban az édes ízhez való viszonyunkról írok most nektek.

Fontos tisztáznunk, hogy valójában a táplálékhoz hozzáadott cukor (vagyis az ultrafeldolgozott acelluláris szénhidrát) – élettani szempontból – teljesen nélkülözhető az ember számára, ugyanis szervezetünk maga is képes előállítani a számára szükséges cukormennyiséget.

Az édes íz szeretete teljesen természetes, a DNS-ünkben kódolt információ, mert a szervezet számára azonnali, gyors energiát jelent, amit annak természetes formájában (gyümölcsökben, zöldségekben) képes tökéletesen hasznosítani. A megfelelő, kiegyensúlyozott emésztés érdekében a bevitt tápláléknak ugyanis egészként, természetes szerkezeti formájában kell tartalmaznia minden összetevőt. Bármilyen gyümölcsben a szénhidráton (vagyis a cukrokon, keményítőkön…) kívül még számos ásványi anyag, vitamin, rost stb. is található. Ezek együtt, a természetben előforduló szerkezeti formában képesek leginkább hasznosulni.

A cukor komoly függőséget okoz, ugyanis az agy jutalomközpontjára hat, amit mi, emberek, nagyon szeretünk, ezért könnyen rászokunk, következésképp egyre többet és többet fogyasztunk belőlük.

Európában, a forgalomban kapható cukorrépából előállított szacharóz, melegebb éghajlaton a nádcukor, vagy a juharfából nyert cukor ugyanabba a kategóriába tartoznak, a nem teljes értékű szénhidrátokhoz. Mind élelmiszertechnológiai feldolgozás során keletkeznek, így megnő a szénhidrátsűrűség az ezeket tartalmazó termékekben. Érdemes megemlíteni, hogy napi étkezésünkhöz a WHO maximum 10%-nyi hozzáadott cukrot javasol. Ennél magasabb mennyiség fogyasztása gyulladásos és egyéb komoly megbetegedéseket okozhat, eredményezhet, illetve, hogy a táplálékokban természetesen előforduló cukrok (teljes értékű szénhidrátok) minden esetben egészségesebbek. Azonban a mértékletesség a legfontosabb, hiszen minden hat a szervezetünkre,  a hasnyálmirigyet és a mellékvesét bármelyik édes íz megdolgoztatja. Az emberi szervezet számára leginkább tolerált édesítőszerek: az eritrit, a stevia, a glükóz (szőlőcukor) és a méz. Utóbbi igencsak megosztó, így fokozott figyelemmel fogyasszuk.

Eritrit

A cukoralkoholok családjába tartozik. Nagy részét a vékonybelünk köti meg, ahonnan egyenesen a véráramba kerül, megy pár kört, majd változatlan formában a vizelettel választódik ki. A róla megjelent publikációk, kutatások eddig még semmilyen negatív hatásáról nem számoltak be. Nem befolyásolja a vércukor- és inzulinszintet, mindemellett nullkalóriás. Egyeseknél előfordulhat, hogy nagyobb mennyiségű fogyasztása esetén enyhe hasmenés jelentkezik. 

Stevia

Az abszolút top kategória az édesítőszerek körében. Már több évszázada használatos Dél-Amerikában, ami azért érdekes, mert ennyi idő alatt már sok minden kiderült róla. Rengeteg cukorbetegséggel kapcsolatos kutatásban alkalmazták és alkalmazzák, mert szabályozza a vércukor- és inzulinszintet, de kimutatták egyéb jótékony hatásait is. Nullkalóriás és 300-szor édesebb a cukornál.

Glükóz (szőlőcukor)

Az egészségesebb édesítőszerek közé sorolandó, noha kivált inzulinválaszt és a vércukrot is megemeli. Ez az egyetlen közvetlenül használható energiaforrásunk. Éppen emiatt az elfogyasztott mennyiség és a mértékletesség esetében különösen fontos. Felnőtt nők esetében a javasolt enegriabevitel szőlőcukorból megközelítőleg napi 100 kcal, férfiaknál 150 kcal.

Méz

Szeretjük, mert természetes, mert a méhecskék szedik, és mert sok benne a vitamin. De érdemes szem előtt tartani, hogy koncentrált mennyiségben tartalmaz fruktózt (40%). Ha ezt összehasonlítjuk a WHO napi fruktóz fogyasztásának ajánlásával, ami 20-25g (és ez már magában foglalja a természetesen előforduló – tehát a gyümölcsben, zökdségben, amit megeszünk – fruktóz mennyiségét is), nagyon gyorsan összejön.